Ri2 és TranGaborJol blog

Szóval sikerült hozzászokni az itteni élethez ismét. Már nem rökönyödöm meg azon újra és újra, hogy semminek nincs íze. Mert ugye az egy dolog, hogy magamra kell főzni, és a saját változatosságomat kielégíteni, közben tartani magamat, a “nem kéne sokat enni” rendszerhez nem olyan könnyű. Képtelenség nem szénhidrátot enni itt, de hála istennek minden teljes kiörlésű. Heti 3x járok edzeni, ami jó, mert végre kezdem a rendszerességét élvezni. Viszonylag nehezen építek be bármilyen folyamatosságot az életembe, egyszerűen nem vagyok kitartó. De az, hogy ez a rendszer kiléptet a munka - haza , munka - haza monoton ritmusból, sokkal jobban ösztönöz.

Elég szar úgy élni egy országban, hogy nem látod a szép helyeit, ha van egy kis időd nem moziba, vagy sétálni, vagy bulizni jársz, hanem otthon takarítasz / vasalsz / mosol. Ehhez még jön majd a tanulás. Meg nincs is kivel mit csinálni. Persze azért megismertem 1-2 embert, de a kanadaiakra általánosságban igaz, hogy iszonyatosan megjátszák magukat, értsd hihetetlen közvetlennek tűnnek, de valójában nem azok. Ugyanakkor ellentmondás ez is mert minden nép más kultúra, és vannak azért közvetlen emberek is, de a kanadai kultúrár, csak úgy mint az amerikaira ez a be happy stílus a jellemző. Vannak szép napjaim. Mikor minden sikerül, a bolt is pörög, sok érdekes emberrel találkozom, és az utcán is mosolyognak rád. A munka sikeressége jelenleg az egyetlen, ami erőt ad. Ha egy nap rossz, kevés a forgalom, nem jó fejek a vevők, nagyon be tudok fordulni. Olyankor mindig a trappista sajt ízére gondolok. Komolyan baszki, nagyon hiányzik a normális kajálás. Persze még jobban hiányoznak az emberek, a barátaim, a fele családom. De azért önző módon bevallom, ha olyan helyzetben lennék itt, hogy közösséghez tartoznék, pl. egyetem állandó munkahely, akkor ezek a hiányérzetek nem lennének és ezt tudom. Annyi minden új dolgot élnék át, ami ezt a hiányt elmossa, de sajnos erre még egy picit várni kell. Van időm azonban álmodozni. Nagyon sokat. Ez azért a Titok módszer szempontjából nagyon jó, amit 1-2 éve alkalmazunk családilag. Talán Anyu és Én hiszünk leginkább benne. A testvéreim inkább racionálisak. De nekünk határozottan működik. A cica még mindig kinyír néha, de már nevelem. Már nem nyávog egész éjjel keserves hangon az ajtóm előtt csak reggel 7 - től. Ma mondjuk a kutyával kooperációban kiverte a szúnyoghálón és a kertben randalíroztak este.

Volt izgalmas napunk is. Testvérem egy 50-es körzetben 80-al hajtott egy dombra felfele. Az dombtetőn várt minket egy rendőr. Éppen igazoltatott és fogta és kiállt elénk az útra h áljjunk le. Érdekes elgondolás volt. 80-al jön egy autó, te meg eléállsz. Szerencsére a tesóm biztonsággal megállt, de azért a rendőrön látszott h megijedt, fogta és behajtott (vagy inkább bebaszta) a tükröt. Félreálltunk. Kb 2 m magas kigyúrt tetkós katona frizúrás félig kopasz csávó volt. Elkezdett annyira üvölteni, hogy mi a faszt képzelünk magunkról, hogy gyorsan megyünk mikor itt az emberek panaszkodnak, és halnak meg emaitt. Komolyan összeszartam magam. Aztán megkérdezte milyen kapcsolatban állok a sofőrrel. Mondom a huga vagyok. Kiszállított a kocsiból és hátravitt a rendőrautóhoz. Addigra kb 2 kilót fogytam Elkezdett kérdezgetni mindenféle hülyeséget, h kinek a nevén van a kocsi, ugye tudom - e h ha nekem magyar jogsim van nem vezethetek Kanadában, és h miért mentünk gyorsan. Ezek olyan kérdések, amire vagy hazudsz nem mondasz semmit. Mégis mit lehet arra felelni, hogy mért ment gyorsan? Na mindegy látta h én nem fogok értelmes válaszokat adni, úgyhogy hagyott (jól tettem h teljesen adtam a hülyét). Mellesleg alig birtam beszélni annyira le voltam sokkolva. Aztán 10 perc telt el amig leellenőrizte a papirjait a kocsinak, és lehiggadtan szépen megkért minket h menjünk lassabban. Teljes snitt volt. Nem mért, ezért nem volt következménye sem. De a sokkolás valószínűleg azért volt, mert rendőrt így üvölteni még nem láttam. A magyar rendőrök általában ürügyet keresnek arra mivel bírságljon meg és pár intő szóval elintézi, de ebben az esetben a pénz volt az utolsó. Abszolút tanító szándék vezérelte a csávót, aki ráadásul nem is közelekedési volt. Sokkal jobban lehet tisztelni az ilyen rendőrt, mint a megkenhető típust, habárt ezt nem kell magyaráznom. Szerintem még sokszor eszünk be fog jutni ez a fazon, mert nagyon nagy arc volt. Ma délután hallottam, hogy 3 házzal alrébb valakik veszekednek majd összeverekednek, majd kb 2 perc múlva láttam elmenni az egyiket autóval. Ez egy biztonságos környék, de eszünkbe jutott, hogy el kellett volna kérni a rendőr mobilszámát, hogy hívjuk ha baj van