Fall
Most már igencsak a közepét élem a munkás hétköznapjaimnak, ami hihetetlenül öregít, fárasztó, és egészségtelen, de imádom. Sajgó szívvel gondolok a nem is olyan távoli jövőre, amikor újra a könyveket bújhatom, és ahogy Kriszti barátnőm anno megjósolta, tényleg önfeledten kiröhögöm magam amiért nyáron nem akaródzott kijönni. Habár megértem magam, de már biztos vagyok benne, hogy az itteni életet választottam végérvényesen.
Az ősz állítólag csodálatos Torontóban. A new yorki filmekhez hasonlóan minden fa gyönyörű aranysárga és piros színekben játszik, több száz mókus rohangál a városban. Egyenlőre csalódásként könyvelem, hogy a tavaszi hónapohoz hasonlóan sok az eső, erős a szél. Gyűlölöm a vihar szerű szelet. Kiváncsi vagyok az első teljes évemre itt. Még mindig szoknom kell az életvitel egyes pontjait, még mindig idegen vagyok, de már egészen ragaszkodom az ittléthez. Megszámlálhatatlanul sok ünnep van ősszel itt. A zsidó ünnepeket, még a hívő keresztényeknek is képtelenség figyelmen kívül hagyni, és most hogy ősszel van belőlük egy csomó különösen nagy hangsúlyt kaptak. Aztán jön a Hálaadás holnap. Életemben először mondok hálát, és leshetem el hogyan kell pulykát csinálni. Mindig eszembe jut a Jóbarátok hálaadás napi része. Azt hiszem holnap meg is nézem. Aztán jön a Halloween. Ugye ez eleve amerikai ünnep…(legalábbis azt hiszem). Mindenki kidíszítette már most hetekkel november előtt a házait tökökkel, van aki már el is kezdte vájni bele a figurákat. Nagyon szeretem az ünnepeket, úgy általában az összeset, és még jobb egy olyan helyen lenni ahol valaminek tényleg hagyománya van, és mindenki a maga módján, de szemmel látható módon közösen ünnepel. Alig várom Halloweent, hogy az egész várost jelmezben láthassam (állítólag még a buszsofőrök is…). Tegnap sikerült végérvényesen megállapítanom: a kanadai jager-t nem bírja a szervezetem. Néhány ismerőssel egy salsa clubba mentünk le, ahol profi táncosok múlatták az időt. Mivel salsázni (sem tudok), ezért (így visszatekintve) embertelen mennyiségű alkohollal múlattam az időt és az élő zenére tötyögtem. Aztán rájöttem, hogy mindig salsa clubba kellene járnom, mert itt én vagyok az egyetlen 180 cm feletti lány, és ennek sok fiú örült. Jót mulattam, habár a hazafele út néhány vészhelyzet - szerű intermezzo-val végződött. Nagyon rég voltam ilyen másnapos. Be kéne szereznem egy fényképező gépet, mert egy darab képet nem csináltam mióta itt vagyok…